HTML

Czakó Péter MMORPG fejlesztési blogja

A fejlesztésem alatt álló MMORPG-ről szeretnék haladási információkat, képeket megmutatni mindenkinek, akit érdekel, valamint véleményeket, ötleteket is szívesen várok. :)

Friss topikok

  • nitro1: Nocsak. :-) (2010.07.17. 16:31) A saját... az az igazi... :)
  • sadypisten: Hali! A mai nap találtam rá a játékra a jf.hu-n, és így végiglapozva a blogot szomorúan látom, ho... (2010.05.10. 23:52) Gyökeres változások...
  • syam: Elég megnézni az IG1 exe-it. A "Portions Copyright (c) 1983,92 Borland" sztring a TurboPascal 7.0 ... (2010.04.16. 12:48) Indulás...
  • Czakó Péter: @despina: Baj az éppen nem volt vele, csak az volt a probléma, hogy az Ogre3D C#-os verziója mind... (2010.04.08. 19:36) Feltámadt a természet...
  • nitro1: Esetleg egy kis videó FRAPS-szel rögzítve, hogy jobban lássuk? :-) (2010.04.06. 21:24) Tegyünk rendet a Természetben... :)

Linkblog

A világ és története

2010.07.11. 08:07 Czakó Péter

 

Egy kis ízelítő a játék hátterét adó világból illetve annak történelméből:

A világ (bolygó) neve Eldor. Ez az eredetileg betelepedő tündék nyelvén Csillagföld-et jelent. Ők voltak azok, akik ezt a hatalmas tengerből és számtalan szigetből álló világot felfedezték, miközben új otthont próbáltak keresni maguknak, hogy a saját világukat fenyegető pusztulástól megmeneküljenek. Az eredeti világuk napja ugyanis megváltozott, egyre nagyobb lett és egyre melegebb. Menekülniük kellett. 

Sikerült egy nagy mágikus kaput létrehozniuk, amelyen keresztül ebbe az új világba érkeztek, és persze velük jött a másik világ lakói közül, aki csak tudott, fajra való tekintet nélkül. Miután mindenki átjött, örökre bezárták a kaput, hogy az ősvilág katasztrófája nehogy itt is elérhesse őket. A menekültek szétszóródtak a szigeteken, kolóniákat, később városokat, külön államokat hozva létre.

Néhány évtized elteltével a tündék felfedezték, hogy ez a világ nem teljesen mentes az értelmes élettől. A tenger felszíne alatt egy törzsi körülmények között élő fajra bukkantak, s mivel nem akarták, hogy az ősviláguk fejlettebb lakóinak betelepülése miatt nekik ki kelljen pusztulniuk, tanítani kezdték őket.

Megismertettek velük mindent, amit a fejlettebb népek ismertek, sőt, megmutatták nekik a mágia hatalmát is. Tudták, hogy ez a primitív nép, ami magát Trullan-nak nevezte, gonosz bálványokat és istenségeket imádott, de úgy gondolták, hogy ők meg tudják mutatni nekik a helyes utat.

De egyikük sem gondolt egyszer sem olyasmire, ami ezek után következett.

A Trullanok nagyon tanulékonynak bizonyultak. Főleg a mágia területén voltak képesek nagyon gyorsan haladni, minden lehetséges tudást szivacsként szívtak magukba, majd amikor az „alkotásukra” túlságosan is büszke tündék már nem tudtak többet mutatni nekik, titkon ellenük fordultak. A mágiát a saját bálványaik és isteneik kedvére kezdték formálni és használni. Titkos és véres szertartásokat végeztek, hogy minél nagyobb hatalomra tegyenek szert. Egyre több és több szigetlakó tűnt el, akik ezután vagy rabszolgaként, vagy áldozatként szolgálták a Trullanokat.

Persze rövidesen kiderült, hogy miről is van szó, de akkor már késő volt. A Trullanok a gonosz istenségektől kapott hatalmukkal igájukba hajtották a többi faj nagy részét, csak a tündék leghatalmasabbjainak sikerült időben távoli szigetekre menekülniük, és mágikus erejük megmaradt részével elrejtőzniük.

Évtizedek teltek el, miközben a Trullanok egyre több és több erőre tettek szert. Képesek lettek rá, hogy mágikus metódusokkal átalakítsanak lényeket, sőt, saját teremtményeket kreáljanak, amik jobban megfeleltek a céljaiknak. Létrehoztak olyan élő tárgyakat, amikkel a rabszolgák akaratát és személyiségét teljesen el tudták nyomni, tökéletes szolgákká téve őket. Élő fegyvereket, páncélokat, használati tárgyakat hoztak létre a saját életük könnyebbét tételére, valamint a szolgáik harcra átalakított csapatainak a megerősítésére. Sok ellenfelük már nem maradt, csak néhány jól megerősített sziget volt képes még tartani magát, ahová a harcosabb népek visszavonultak védekezni. Létrehoztak több száz Rúnakövet is, amelybe a mágiájuk sokféle aspektusát zárták, hogy a harcoló szolgáikat még erősebé tehessék. Képessé akarták őket tenni ezeknek a Rúnaköveknek a használatára, hogy azokkal bármikor és bárhol mágikus hatásokat tudjanak előidézni. A kövek aktiválásához szükséges tudást pedig kőlapokra vésették, hogy könnyebb legyen a rabszolgákat betanítani.

Ekkorra azonban az tündék maradéka rájött, hogy hogyan tudnának megszabadulni ettől a gonosztól. Megtudták, hogy mi a Trullanok gyenge pontja. Mivel alapvetően tengeri teremtmények voltak, szükségük volt a sós vízre, nem tudtak tőle túl hosszú időre elszakadni. Úgy gondolták, ha valahogy a vizet olyan közeggé tudnák változtatni, ami nem felel meg a Trullanok szükségleteinek, akkor elérhetnék, hogy kipusztuljanak, vagy legalábbis el kellene, hogy hagyják ezt a világot, mint a hogy ők is tették a saját őshazájukkal.

Meg is próbáltak találni egy olyan mágikus metódust, ami megfelelhet a céljaiknak. Újabb néhány év alatt kialakítottak egy speciális rituálét, amivel képesek lehetnek megtenni azt, amit szerettek volna, a tenger vizéből eltávolítani a sót. Tudták, és felkészültek rá, hogy ez mindannyiuk lelkének akár a kárhozatot is jelentheti, mert ez rengeteg élőlény halálát fogja maga után vonni, nem csak az ellenfeleikét. De vállalták az áldozatot, hogy megmenthessék a többi fajt. Néhány képviselőjüket elküldték a még védekező szigetekre, hogy ők is tudjanak arról, ami történni fog, majd belekezdtek a rituáléba.

Napokon át tartott a rituálé, és a tündék nagyjai sorban elhullottak, ahogy teljes mágikus erejüket, majd a saját életüket is beleszőtték a rituálé mágikus szövedékébe, mely egyre fényesebben ragyogott mindenki számára, aki valamelyest is képes volt a mágia használatára.

Persze a Trullanok is észrevették, és a szövedéket megfigyelve meg is tudták, mire készülnek az tündék. Ellene nem tehettek már semmit, de megpróbáltak megtenni mindent, hogy a pusztulást elkerüljék. A Rúnakövek és az aktiválásukhoz szükséges tudást rejtő kőlapok nagy részét szétszórva elrejtették, visszavonultak a tenger mélyén és a szigetek gyökereiben húzódó katakombáikba, majd utasították a legmegbízhatóbb szolgáikat, hogy védelmezzék őket az életük árán is. Ezután mély mágikus transzba merültek, mely teljesen elzárta őket a világtól, de egyben megszüntette minden szükségletüket is, abban reménykedve, hogy majd egyszer visszatérhetnek, ha a világ újra alkalmas lesz arra, hogy életben tartsa őket, és bosszút állhatnak majd mindenkin, akit akkor a világukon találnak.

 * * *

A játék idejében a Trullan-ok már több évezreddel ezelőtt eltűntek, és azóta a szigeteket az emberek és más hosszabb-rövidebb életű, újabb keletű fajok népesítették be. Sok helyen találni még épületeket, illetve azok romjait, amiket még a Trullanok építettek. A Szigetek lakói ma már csak ezeknek a romoknak az alapján tudnak róluk annyit, hogy a Trullanok legalább félig tengeri lények voltak, és erőszakos, kegyetlen, áldozatokat követelő isteneket imádtak, akik az áldozatokért cserébe nagy hatalmat adtak nekik. De egyszer történt valami, ami miatt a Trullanok mintha eltűntek volna, viszont erről a dologról nem marad fenn semmi.

A romok között azonban kincsek, mágikus tárgyak rejtőznek, amiket a vállalkozó szellemű, és a Trullanok után itt maradt vérszomjas szolgalényektől nem eléggé tartó kalandozók előszeretettel próbálnak megszerezni. A különféle mágikus kincsek közül a legnagyobb keletje a Rúnaköveknek van. Ezek jó kezekben és a megfelelő tudás birtokában képesek különféle mágikus hatásokat előidézni, vagy akár egy fegyverbe, páncélba, pajzsba, illetve egyéb tárgyakba építve ezeket a hatásokat az adott eszközre is kiterjeszteni. Egy megfelelő Rúnakövekkel ellátott mágus szinte bármire képes, egy jól összeválogatott Rúnakövekkel felkészített harci felszerelés pedig egy harcost legyőzhetetlenné tehet. Főleg ezeknek a köveknek a birtoklásáért küzd a Szigetek lakói közül mindenki, aki tehetősebb, hatalomra éhesebb vagy kalandvágyóbb a többieknél. Vannak olyan szigetek, amik évtizedek óta hadban állnak egymással egy-egy kő birtoklásáért.

Persze a hatalommal mindig együtt jár a kérkedés, a hivalkodás is. Ennek köszönhető, hogy Ilakhar sziget úrnője, Ilana úrnő elhatározta, hogy jutalmat ad azoknak a mágusoknak, akik segítenek neki megtenni azt, amit eddig senki sem tett még soha, és ami majd csodaként tünteti fel az ő szigetét mindenki előtt. És a mágusok jöttek, és megtették amire kérte őket. Hatalmas mágikus erők felhasználásával, egy óriási rituálé keretében felemelték a szigetet a levegőbe, hogy ezen túl ott lebegjen, és mindenki a csodájára járjon az ő erejüknek. Az úrnő nem volt hálátlan, és bőségesen megjutalmazta őket, sőt szobrot is állíttatott nekik, a nevük és cselekedetük feltüntetésével, mindegyiküknek ott, ahol a rituálé közben éppen álltak.

De a sziget felemelésekor, a hatalmas mágikus erők munkálkodása közben valami más is történt. Valami megmozdult a víz alatt...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://czpgame.blog.hu/api/trackback/id/tr412143985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.